Tisztelt Szerkesztőség!
Kitöröm a nyakam az ercsi utakon és nem azért mert vak vagyok, hanem mert kátyus !! Kellene az utak mellé fákat ültetni mert jó behuzodni alá ha már nagyon ver a viz, meg tisztitja a hatosút levegöjét - mondjuk az a fának nem jó - de szép lenne ha már a turizmusrol beszélünk !! Hatalmas a forgalom és néha félek hogy matrica leszek valamelyik örült szélvédöjén tehát Biciklisjárda is elkéne már a Városba!! De ha még eszembe jut valami és lesz olyan hogy aranyhal szolgálat kívánságok teljesülnek akkor én igényelem a szolgáltatást!!
Üdvözlettel
Egy olvasójuk
Sziasztok!
Norvégiából írok, hol immár lassan életem egyötödét éltem le. Kisgyerek koromtól Ercsiben nevelkedtem, a Savanyúrét szélén, a "világ végén". Én gyerekként, kamaszként és fiatalként szerettem Ercsit, bár sosem voltam vele megelégedve. Úgy éreztem reménytelen szélmalomharc a jobbítani vágyás. Indultam képviselőjelöltnek is, de igaz sajnos, amit mások is mondtak, írtak: valahogy Ercsi el van átkozva. Ott élő családtagjaimtól tudom, hogy az utóbbi néhány évben, különösen mióta kint vagyok rohamosan romlott, ami addig is rossz volt. A legrosszabb, hogy hiába akar az ember elköltözi (ahogy egykori polgármesterünk Bátki József javasolta a panaszkodóknak) lassan egy fabatkát sem ér egy élet munkája árán megvett, felépített ház erre felé. A dolgozó emberek százai szerintem biztosan a meghasonlással küzdenek. Rosszabb ez, mint egy árvíz, ami egyszerre elviszi a házat. A romakárokért nem fizet a bitosító... Sajnos a hírek, amiket kapok és az élmények, amiket hazalátogatásaim során gyűjtök nagyon megingatnak abban, hogy haza akarok-e egyáltalán valaha költözni a gyerekeimmel. Mindig vérzik a szívem, ha a szülői házhoz megyek. Egyszerre vágyom is ifjúságom világába, de rettegek is a csalódástól és meg akarom magamban emléknek tartani. A cukorgyári iskola, ahova jártam por ma már, és minden, ami kedves volt oda lett...
Csak abban bízom, hogy az egész ország felébred egyszer és a sarkára áll végre. Szent István kellene, de az EU nem engedi.